Az augusztus utolsó két hete nálunk mindig ugyanúgy telik. A tanműhelyben leszedjük a gépekről a ponyvát, olajozunk, kipróbáljuk, mi indul el, és mi az, ami a nyáron valahogy magától elromlott.
A szertárban idén a fúrószárakat rendeztem újra, mert tavasszal a végén már senki nem tette vissza a helyére a dolgokat. Ez az a munka, amit senki nem lát, de ha kimarad, szeptemberben fél óra megy el minden órából a keresgéléssel.
Aztán jönnek a névsorok, a szekrénykulcsok és az első osztályfőnöki óra, ahol tizenhét ismeretlen arc néz vissza az emberre. Ez a rész sosem unalmas, viszont a testnek nem kegyelmez.
Egy tanítási napon ugyanis alig ülök. Állok a gép mellett, előredőlve figyelem a gyerek kezét, aztán megint állok, aztán megint előredőlök.
Szeptember végére minden évben ugyanoda jutok, csak idén rászántam magam, hogy ne csak panaszkodjak róla.
A gond az volt, hogy nekem erről tizenöt éve rossz emlékem maradt. Akkoriban egy ismerősöm ajánlására mentem el először, és őszintén szólva végigszenvedtem az egészet. Nem szóltam, hogy fáj, mert azt hittem, ennek így kell lennie, és utána két napig kerültem a témát.
Ez a kép élt bennem egészen tavaszig, amikor a karmathaimasszazs.hu oldalán olvasgatva rájöttem, hogy az akkori bajom nem a kezeléssel volt.
Náluk ugyanis mindjárt az elején leírják, hogy az erősség a vendégen múlik. Aki finomabbat kér, az finomabbat kap, aki erősebbet, az erősebbet. Ez nekem egészen új gondolat volt, mert tizenöt éve fel sem merült bennem, hogy ezt szabad kérni.
Az iskolában amúgy folyamatosan ugyanezt mondjuk a gyerekeknek. Ha nem érted, szólj. Ha nem megy, szólj. Aki végigcsinál egy egész félévet úgy, hogy egyszer sem kérdez, az a vizsgán fog kiderülni, hogy hol csúszott félre. Elég fura érzés volt szembesülni azzal, hogy a saját testemmel pontosan azt a hibát követtem el, amit a tanulóimnak minden évben kibeszélek.
Amikor beírtam a keresőbe a thai masszázs kifejezést, és végigolvastam a kínálatukat, az is meglepett, hogy mennyiféle irányba lehet menni. Van tradicionális kezelés, fej-, váll-, nyak- és hátmasszázs, talpmasszázs, olajos testmasszázs több hosszban, és van kifejezetten páros változat is.
Nekem a száraz vonal jött be, amihez masszázsruhát adnak, tehát végig ruhában van az ember. A thai masszázs egyébként ebben a formában olaj nélkül dolgozik, és sokkal többet nyújt, hajlít, nyom, mint amire számítottam.
A második percben szóltam, hogy a lapockám környékén finomabban kérem. Ennyi volt a különbség a tizenöt évvel ezelőtti alkalomhoz képest, és ezen múlt minden.
A felkészülésen sem kellett gondolkodni. Előtte zuhanyzik az ember, és legalább egy órával korábban nem eszik, alkoholt pedig végképp nem iszik. Én a délutáni órák után mentem, tehát csak annyi dolgom volt, hogy a műhelyszagot lemossam magamról.
A hátam egyébként soha nem is volt igazán rossz. A nyakam és a vállam viseli azt a napi hat-hét órát, amit előredőlve töltök, és ezt a masszőr két perc után megmondta, mielőtt bármit meséltem volna neki. Elmagyarázta, hogy a fájdalom sokszor nem ott jelentkezik, ahol a terhelés éri az embert, és nekem ez az egy mondat többet ért, mint a hat évig szedett izomlazító.
A karmathaimasszazs.hu kínálatában ezután célzottan a nyakra és a vállra való kezelést is kipróbáltam, és a második alkalom után vettem észre, hogy reggel a kocsiban ki tudok hátrafordulni tolatás közben. Ez apróságnak hangzik, de tavaly ősszel a tükröt használtam helyette.
A tanáriban egyébként a legtöbben ugyanezt a rossz emléket hordozzák magukkal valamilyen formában, csak nekik nem a hátuk, hanem a térdük vagy a csuklójuk miatt. Az érv mindig ugyanaz: nincs rá idő szeptemberben. Én is ezt mondtam tizenöt éven át.
Azóta a tanévet másképp osztom be magamnak, és a thai masszázs bekerült abba a pár dologba, amit az őszi hajrában nem hagyok ki. A karmathaimasszazs.hu címét pedig a tanáriban is továbbadtam, mert a kollégák fele ugyanezzel a nyakkal jön be minden hétfőn.