Uzsonnát kentem a konyhában, amikor Panni kiterítette a füzetét az asztalon. Harmadikos, és környezetismeretből azt kapta házi feladatnak, hogy rajzolja le, hogyan jut el a víz a csapig. „Mama, nálad honnan jön?” – kérdezte, és én hirtelen nem tudtam rá egyszerű választ adni.
A kérdésére végül a kertben, a kút mellett találtunk választ.
Amit a kútnál elmeséltem
„Látod ezt a fedelet? Alatta van a kút, benne egy szivattyú a szivattyubolt.hu kínálatából, az nyomja fel a vizet a házba” – mondtam.
„És ha elromlik?”
„Akkor nincs víz. Tavaly télen így jártunk.”
Elmeséltem neki, hogy akkor a bolt oldalán néztem meg, milyen szivattyúk valók az ásott és a gyűrűs kutakba. „És te választottad ki az újat?” – kérdezte. „Nem, kicsim, azt a vízszerelő bácsi mondta meg, és ő is szerelte be, mert ez szakember dolga.”
Amit a füzetbe rajzoltunk
Este a Szivattyú Webáruház oldalán együtt nézegettük a kútszivattyúk képeit, hogy Panni le tudja rajzolni. „Ez olyan, mint egy hosszú henger” – mondta. A rajzra végül felkerült a kút, a cső és a csap is, a szélére pedig odaírta: Szivattyú Webáruház, mert a tanító néni szereti, ha a forrást is megadják.
Másnap ötöst kapott rá. Én pedig azóta, ha a kút körül bármi gyanús, először a szivattyubolt.hu oldalát nyitom meg, aztán hívom a szerelőt, mert egy nagymamánál nem maradhat el a víz, amikor jönnek az unokák.