Amikor még kisiskolás voltam, nem igazán értettem azokat az osztálytársaimat, akikkel „gond” volt. Mi bajuk lehet, miért hívják ki mindig maguk ellen a sorsot? Nap mint nap konfliktusokba keveredtek, verekedtek, vagy csak éppen véletlenül voltak rosszkor rossz helyen. Aztán ahogy egyre idősebb lettem, és kezdtem jobban átlátni a körülöttem lévő világot, rájöttem, hogy az én szerető családom védő, óvó és nevelgető burkában mennyire biztonságban lehetek. Sajnos ez nem minden kisgyermeknek adatik meg. Sokuk családjában olyan problémák vannak jelen, amelyeket csak külső segítséggel, hatalmas elszántsággal és motivációval lehet leküzdeni. Egy alkoholista anya jelenléte például a családban óriási hatással van a gyermek személyiségének fejlődésére, és sajnos rossz értelemben. Az anya, akinek melegséget, szeretetet kellene sugároznia elutasító, durva, elérhetetlen, és ebből kifolyólag a gyermek úgy érzi, hogy ő nem szerethető, nem hallgatják meg, nem simogatják meg, ezért a családon kívül is a „legjobb védekezés a támadás” taktikáját választja, és az elutasítástól való félelmében a környezetében lévőkkel szemben ő maga válik elutasítóvá. Ezáltal egyre inkább a perifériára szorul, ami rányomja a bélyegét a további sorsára, és felnőtt életére is. A dolgok esetleg odáig fajulhatnak, hogy a problémái megoldására ő is az alkoholt fogja választani. A kör nem zárul be, hanem a folyam a családon belül örvénylik tovább.
Mit lehet tenni egy ilyen helyzetben… Nagyon fontos a környezet reagálása a problémára. Nem szabad legyinteni, és annyiban hagyni, hogy az a család dolga, ha az anya alkoholista. Nem, ezzel foglalkozni kell. Az iskolának és a szociális ellátórendszernek egyaránt. Az alkoholizmusból való felépülés egy hosszú folyamat, valójában a függő sohasem gyógyul meg, csak eljut egy olyan lelki állapotba, amikor már elhiszi magáról, hogy képes a sorsát irányítani, és végül ezt gyakorlatban már meg is tudja tenni. Régebben elvonókúrákról beszéltünk, az állami rendszerben ma is léteznek hosszú ideig tartó kúrák, kezelések több-kevesebb eredménnyel. Legtöbbször a betegséget, és nem az embert kezelik.
Ezzel szemben a létezik egy Amerikából származó modell, amely a ’90-es években lett népszerű Magyarországon. Az általam ismert, egyik erre épülő program 28 napig tart, és ez idő alatt a felépülők egy bentlakásos intézmény vendégszeretetét élvezhetik. A program költsége nem kevés ugyan, de ha a család összefog, és a cél pl. az alkoholista anya visszaszerzése a család számára, akkor egy kis összetartással nem elérhetetlen összeg. A program lényege, hogy a segítők maguk is megjárták az alkoholizmus okozta magasságokat és mélységeket. Álltak már a „túloldalon”, és éppen ezért tudnak hitelesek lenni. Ők is próbálkoztak már mindennel, amit az állami rendszer nyújtani tudott, ami ideig-óráig működött, de legtöbbször nem sokáig. Miután mégiscsak sikerült megküzdeni a problémáikkal, létrehozták ezt a programot, amit 2019 óta áll védjegyoltalom alatt.
Az alapot a Minessota-modell alkotja, ami egy több hónapos bentlakásos programként terjedt el Amerikában. A lényege az, hogy saját felépülési tapasztalattal rendelkező személyek segítenek a függősséggel küzdőknek. Az Amerikában már 1949 óta létező modell Betty Ford nevéhez fűződik. Négy alapelvre épül.
Az első, hogy az, hogy nem tagadja az alkoholizmus létezését. Tehát ez maga egy betegség, egy probléma, és nem más pszichés jelenségek állnak a hátterében. Gyakran az a felfogás, hogy a háttérproblémára fókuszálva, azt próbálják megszüntetni, miközben a háttérproblémát maga az alkoholizmus, mint fennálló betegség váltja ki. A második elv, hogy az alkoholizmus több szinten van jelen: fizikai, pszichés, mentális, érzelmi szinten, és mindegyik szinttel foglalkozni kell. Többtényezős, krónikus betegségről van szó, amit ha nem kezelnek, akkor halálos kimenetelű. Kezelése esetén viszont tünetmentessé tehető. A harmadik fontos pont, hogy a felépülést többféle szakemberből álló csapat segíti. Van közöttük pszichiáter, családterapeuta, addiktológiai szakember, mentálhigiénés szakember, szociális munkás, és ami nagyon fontos: tapasztalati segítő. Tehát nem a bort iszik, vizet prédikál esetről beszélhetünk, hanem olyan hiteles, a betegséggel már megküzdő egyének jelenlétéről, akik reményt adhatnak. Az utolsó alapelv a rendszerszemlélet. A lényege az, hogy az alkoholizmus mint betegség nemcsak az egyénre, hanem az egész családra kihatással van. Az érintett családtagok felvesznek egy-egy szerepet, és eszerint élik az életüket. Ezeket játszmának nevezi a szakirodalom. Így alakulnak ki az olyan szerepek, mint a segítő házastárs, az üldöző, az üldözött és a láthatatlan családtag. Mindenki a felvett szerepe szerint viselkedik a mindennapokban, és próbál túlélni, várni a csodát vagy hinni a javulásban, ami külső segítség nélkül azonban nem fog bekövetkezni.
Mindezek figyelembe vételével és tudatában indította el programját egy szervezet, a Családi Felépülési Központ, amely a felepulok.hu oldalon kínálják fel a segítségét. Optimális esetben a függő, legyen az egy alkoholista anya vagy apa, vagy akár egy szüleivel élő fiatal felnőtt, saját maga ismeri fel, hogy tennie kell valamit. Ekkor jó, ha a családtagok támogatják, és bejelentkeznek az általuk nyújtott 28 napos programra. Az első lépés a kapcsolatfelvétel a program munkatársaival. A honlapon elérhető a telefonszám, amelyen időpontot lehet kérni állapatfelmérés céljából, majd ha az illetőt megfelelőnek találják a programba való bekerülésre, következhet a családi konzultáció, amely során az összes érintett családtaggal közösen történik a probléma megállapítása, az állapot felmérése, majd ez alapján születik egy ajánlás a probléma megoldását illetően. A bentlakásos program lezárulásával sem szakad meg a kapcsolat a segítőkkel, az újraszerveződött és rendeződött családot további két éven át segítik az új helyzet megszilárdításának kialakításában és az újonnan felépült családi egység megtartásában. Mivel az alkoholizmusból kigyógyulni nem lehet, ezért nagyon fontos a támogató utókezelés, ami személyes és online konzultáció formájában valósul meg.
A bentlakásos programot azoknak ajánlják, akiknél már nagyon lerövidült az alkohol nélküli időszakok időtartama, és jelentősen megnyúlt az alkohol fogságában eltötlött időszak hossza. Akik már elveszítették a munkájukat, a személyes kapcsolataikat, esetleg a családjukat, vagy ennek a veszélye nagyon közeli. Akik próbálkoztak már az egyéni konzultációval, a különféle rövidebb távú terápiákkal, de azok hatástalannak bizonyultak.
A honlapon a már felépülők ajánlása, hálás szavai, köszönő írásai olvashatók. Mind egy-egy emberi sorsot, történetet, illetve annak egy részletét tárja elénk. Nagyon elgondolkodtató sorokkal találjuk magunkat szemben, ami arra ösztönöz mindenkit: függőt, családtagot, kívülállót, hogy nem szabad szemet hunyni a probléma felett. Az élet szép, a problémák közös összefogással leküzdhetők, meg lehet tanulni a függőség nélküli életet, és nincs nagyobb jutalom, mint az, amikor valaki uralja a saját életét, és a saját döntései alapján élheti a mindennapjait. Egy alkoholbetegséggel küzdő ember életében pedig az az elhatározás, hogy ma nem iszom erős akaratának és támogató családjának köszönhetően megvalósulhat.